"Merjetek nagyot álmodni!" Bizonyára a gimis osztálytársaim egyből rávágnák, hogy kitől idéztem. A volt irodalomtanárunk szokta bőszen emlegetni ezt a mondatot, olykor már szinte unalmas is volt. Ebben a mondatban akkor nem láttam meg az értelmet. Minek nagyot álmodni, úgysem teljesül minden álom, akkor csak csalódunk, stb. érzések kevergetek bennem. Ez mára kicsit megváltozott bennem.

A 09.07.22. nagyon sokáig emlékezetes nap marad számomra. Egy nap, amikor két álmom teljesült. Mindegyikre lehetett előre számítani, de mégis óriási örömmel töltöttek el. 

Amikor felvettek az egyetemre, elsődleges célom az volt, hogy elvégezzem, lehetőleg ne csússzak félévet, évet, akkor még nem is gondoltam arra, hogy nekem aztán jönnek majd az ötösök. Aztán nagyon jól sikerült az első félévem, megjegyzem nagy szerencsém is volt 2-3 tárgyból, és a felsőbb éves ismerősök beültették a bogarat a fülembe, hogy akár pályázhatnék köztársasági ösztöndíjra is, ha hasonlóan jó átlagot produkálnék a második félévben is. Ez egy tekintélyes összeget és egy nagy elismerést jelentene, hiszen nem sok ember jut hozzá ehhez. A második félév is sikerült, egész jó átlagot tudtam összehozni, így megpályáztam az ösztöndíjat. 

Sokan segítettek nekem, hogy is kell pályázni, mégis mit írjak a rektor úrnak. Beleszámított a helybéli sporttevékenységem is, ami így a végén kiderült számított azért, bár nélküle is megkaptam volna, de így szebb lett a helyezés. A sikeres pályázatok között fennt volt egy héttel korábban, de aztán megszűrték a listát. 42 alapképzéses hallgató kapta meg, engem a 32.-ként rangsoroltak. Nagy örömmel telt el, hogy sikerült, és hogy ezzel másoknak is örömet okoztam. Nagyon jó érzés, hogy ilyen módon is elismerik az ember munkáját, és természetesen inspiráló a hasonlóan sikeres féléveket tekintve, bizonyíték arra, hogy igenis érdemes tanulni, egy kicsit tenni érte.

A másik régi álmom egy saját autó. Az egyetem alatt próbáltam megfogni a pénzemet, a kapott pénzeket nem elherdálni, takarékoskodtam. A jó átlag miatt szép összeget kaptam ösztöndíjként, ami lehetővé tette azt, hogy nyáron összegyűljön egy akkora összeg, amiért egy elfogadható minőségű és korú autót tudok venni magamnak. Egyik ismerősöm és barátom segítségével ez az álmom is valóra vált. Június elején szóltam neki, hogy milyen elképzeléseim vannak az autót illetően, ő pedig megpróbált minden tőle telhetőt. Július közepén szólt, hogy látott egy nekem megfelelőt.

Azonnal megnéztem, és nekem is tetszett. Opel Astra F, 1.6, 75 LE, fehér, színre fújt lökhárítók, ködlámpa, 9 éves, gyönyörű állapotban. Kicsit sok benne a kilométer, de mégis megkímélt járgány, céges autóként szinte csak egyedül hajtották. Pár nap alatt a papírdolgok is rendeződtek, és szerdán kigurulhattam vele az útra. Nagyon jó érzés fogott el, hogy végre nekem is összejött valami, hiszen a saját megtakarításaimból sikerült autót vennem. Köszönöm azoknak, akik segítettek benne bármilyen formában, hogy sikerüljön beülnöm az Astra volánja mögé.

Mertem álmodtam, valóra vált. Egy fontos dolog a kezdő mondtattal kapcsolatban. Igen, én is azt tanácsolom, és ma már rájöttem én is, hogy merjünk álmodni, akár nagyot is, de egy dolgot mindig tartsunk szem előtt. Hiú ábrándokat ne kergessünk, mindig maradjunk a realitások talaján. Vakmerő dolgokról nem kell álmodni, viszont mindig lebegjen valami cél a szemünk előtt, hiszen csak úgy tudunk egyről a kettőre jutni...