Igen, ott voltunk! Nem tudom, hogy Magyarországon mennyire ismert a bécsi Donau Insel Fest, de osztrák haverom szerint ez a legnagyobb szabadtéri fesztivál Európában, és ráadásul ingyenes a belépő. Mindez tőlem 110 km-re. Egyszerűen nem lehetett kihagyni.
Én már korábban hallottam róla sok jót bécsi cimborámtól, és idén elérkezett az idő, hogy kimenjünk. A 3 napos fesztivál második, szombati napjára mentünk ki 6-an. Fertőszentmiklósról ment a vonat, ami egyenesen Bécsig vitt minket. Létezik egy 5 személyes jegy, ami 28 euróba kerül. Így az utazás is teljesen jó összeget mutatott. Kényelmes volt, sokkal csendesebb, mint idehaza, sajnos itt is kiütközik az óriási különbség a két ország között. 2 óránál is rövidebb volt a menetidő.
Egy kis villamosozás haverunk lakásáig, ott szálltunk meg. 7-kor indultunk neki a bécsi éjszakának. Metróval mentünk ki a szigetre. Ami számomra nagyon furcsa volt, hogy a metró a hídon ment át, nem alatta, és ott is szálltunk le. Lekeveredtünk a hídról, már a szigeten voltunk. Óriási területen feküdt valóban a fesztivál, elképesztő volt. Rengeteg ember, a babától a botos öregekig, a színesbőrűtől a japánon át a magyarokig, mindenki kilátogatott. Az eleján persze jobbára standok, egyéb törökök által kipakolt kis piac, aztán kezdett fesztivál hangulata lenni a dolognak 10 perc séta után. Megjelentek az első kisebb színpadok. Különböző színű területekre osztották fel a szigetet. Kezdődött a sárgával, aztán rózsaszín és kék. A marancs és a piros zárta a sort, de oda nem tudtunk már eljutni.
Engem nagyjából 3 előadó érdekelt leginkább. Alex Gaudino, a Snow Patrol és Scooter. Sajnos az első kettő egy időpontban volt, így a közelebbi Alex Gaudino-nál időztünk egy keveset. Épp akkor sötétedett, nagyon hangulatos volt. Sok ember volt, mi már csak egy "itató" előtt tudtunk megállni a színpaddal szemben. Nagyon jól tolta a DJ, jó számokat játszottak. Itt fogyasztottuk el a magunkkal hozott italok nagy részét, így a hangulatunk is fokozódott. Óriási szerencsénk volt, hogy nem vert nyakon minket az eső, épphogy elkerülte egy vihar a sziget ezen részét. 10 óra fele aztán a többiek helyet akartak maguknak a Scooter koncertre, így odamentünk. Jó negyed óra gyaloglás volt. Közben egy durva jelenetet láttunk. Egy gyerek rákapaszkodott egy szippantós vagy szemetes autóra, a sofőr kétszer fékezett és indult el hirtelen, de mivel a srác nem esett le, kiszállt, és a táskájánál megragadva belevágta a bokorba rámborítva egy kukát is. Nagyon durva volt.
Mi közben odaértünk a Hitradio színpadához, ami a legnagyobb volt a szigeten. Épp a Snow Patrol ment, aminek a végéből így hallottunk pár számot még, de óriási volt a tömeg. Ember ember hátán, mozdulni alig lehetett. Próbáltunk előbbre jutni, de nagyon nehezen sikerült, és elveszíteni sem akartuk egymást, macerás lett volna újra egymást meglelni ennyi ember között. Leöntöttek sörrel, lökdösődtek, mindenki be volt zsongva. Nem lehetett úgy vallani ott, így két kis sátor között találtuk meg a lehető legideálisabb helyett. Kicsit domboldalon voltunk, kényelmetlen volt állni, és itt is volt mászkálás, verekedés, meg minden, de nem akkora, mint bent a tömeg közepén. Éjfélig tartott a koncert, ami egész jó volt, bár én annyira a Scooterért nem vagyok oda, de hát Scooter fanokkal voltam.
Terveztünk még egy discot, de gyorsan elvetettük az ötletet, mert nagyon elfáradtunk ebben a helyért való küzdelemben. Több, mint fél órába telt kijutni a szigetről. Most már persze csak a fiatalok voltak mindenfele, koncerten még a fáról is lógtak le, a parton feküdtek, kik fáradtan, kik részegen. Metróval bementünk a városba, de ott nem jött már több villamos, így gyalogolhattunk vissza. Ez is közel egy órás hadművelet volt, fél 1 után értünk vissza hulla fáradtan a lakásra. Ott még ettünk, beszélgettünk, aztán tértünk nyugovóra.
Reggel kelés, indulás a vonatra, a már megismert dolgok szerint. Nagyon jó élmény volt ez a kis fesztivál, nem bántam meg, hogy elmentem. Jövőre talán még több ismert és jó előadó lesz, és akkor két napra jövünk majd, már megbeszéltük. Szóval vigyázz Bécs, jövőre is támadunk!
Utolsó kommentek